Bár sokan nem gondolnák és nem emlékszünk általában rá, a kineziológiai foglalkozások és családállítások tanulsága szerint nagyon mély benyomásokat, emlékeket őrzünk életünk legkorábbi pillanataiból is.

Úgy tűnik, fogantatásunk minden körülménye tárolódik a petesejtben és a hímivarsejtben és/vagy a morfogenetikus mezőben (a család közös lelkében).

Mik lehetnek ezek?
Anyánk és apánk hozzáállása a kapcsolatukhoz, a szexhez és a konkrét aktushoz, amikor megfogantunk. Hajlandóságuk és felkészültségük (vagy ezek hiánya) a fogadásunkra.

Miért lehet ez fontos számunkra?
Mert nagyon mélyen tudat alatt meghatározza a mi hozzáállásunkat is a párkapcsolatokhoz, a szexhez és saját magunkhoz is. A nőknek anyjuk nyitottsága, öröme, befogadóképessége, stb. vagy ezek hiánya nagy mértékben kihathat saját ilyen képességeikre. A férfiaknak apjuk közeledése anyjukhoz, öröme, gyengédségre való képessége, stb. vagy ezek hiánya lesz tudatalatti mintává. És mindkét szülő hozzáállása a megfoganni készülő gyermek érkezésével kapcsolatban a legősibb mintája lesz önértékelésünknek.

A következő fontos pillanat az állítások tanulsága szerint, amikor lelkünk elfoglalja (vagy csak részlegesen) a megtermékenyített petesejtet. Tapasztalataink szerint, ha az egyesülés nem volt harmonikus, akkor lelkünk már életünk legelső pillanataiban szembesül ezzel és tiltakozni kezd az élet elkezdődése ellen. Vagyis mélyen tudat alatt ellenérzéseink lehetnek az életünkkel kapcsolatban a kezdetek kezdetétől!

A következő trauma, amit megélünk, beágyazódásig ér minket, amikor az anyánk szervezete idegen testként azonosít bennünket és immunrendszere megpróbál elpusztítani bennünket, mint pl. egy kórokozót vagy egy rákos sejtet. Ilyenkor jellemzően két féle képen viselkedik a megtermékenyített petesejt, vagy halottnak tetteti magát, vagy mozgásviharral reagál mindaddig, amíg rá nem veszi az anya szervezetét hogy termeljen HCG hormont, ami “átveri” az anya immunrendszerét.

Mit befolyásol ez az élmény tapasztalataink szerint?
Azt a módot határozza meg alapvetően, ahogyan a hirtelen stresszhelyzetekre reagálunk.

A beágyazódás előtti élmények felelősek lehetnek még az egyén szociális, jó szándékú vagy antiszociális, romboló hozzáállásáért. Ha a zigóta a mozgásvihart választotta az életben maradáshoz, akkor hajlamosabb lehet a hisztériára. A szégyenlősség vagy magamutogatás jellempárosa is származhat innen. Sokszor a hiperaktivitás okait is itt lelhetjük.

A beágyazódás után a magzatkor következik. A magzatkorban megéljük, hogy táplálni kezd bennünket a környezetünk (az anyaméh), kezdjük felfedezni határainkat és közben egyek vagyunk egy másik lénnyel, az anyánkkal.

Innen származhatnak hajlamok az autizmusra, egoizmusra, birtoklásvágyra, másrészt az alkalmazkodásra, elfojtásra, lemondásra és önpusztításra. Ezen kívül sokszor itt találhatjuk tudatosodás, énkép gyökereit, az egyszerre megjelenő szélsőséges viselkedésformák kialakulásának helyét, valamint az empátia, az egységérzés, másokra hangolódás és kivetítés hajlamainak forrását.

A születés élménye szintén sok szempontból meghatározó lehet. Ez az a pillanat amikor “világra jövünk” egységből kétségbe jutunk, ha nem hagyják, hogy azonnal megtaláljuk és felfedezzük anyánkat kívülről is. Ezek a legkiszolgáltatottabb pillanataink, amikor másokra szorulunk a túléléshez is. És ekkor mutatjuk meg magunkat először a külvilágnak (családnak). Ez a legelső kapcsolatok kialakulásának ideje, ami mintául szolgálhat a későbbiekben. A császármetszéssel világra jött csecsemők érezhetik azt, hogy valaki más hozta meg helyettük életük első fontos döntését (mikor szülessenek meg) és egész életükben várhatják nehéz helyzetekben, hogy valaki majd megmenti őket.

Itt alkunak ki sokszor a hűségre vagy hűtlenségre való hajlamaink. A hűség például, ha anyánktól mindent megkaptunk és kialakulhatott a kötődés közöttünk, hűtlenség pedig, ha anyánktól elvettek és több csecsemőgondozót is rá kellett vennünk valahogy, hogy foglalkozzanak velünk. Ugyanezek által a kötődés és az elkülönülés képessége egészséges vagy torzult mértékben. Innen származhat a túlzott ragaszkodás és a túlzott elkülönülés is.

Az előbbiek alapján igen fontos lehet, hogy ezeket az élményeket a tudatosságunk felszínére hozzuk és kezeljük, helyre tegyük, hiszen életünk igen sok területét befolyásolhatják. Vagyis nagyon hasznos lehet ha a kineziológia, család/lélekállítás vagy egyéb tudatalattival foglalkozó módszer segítségével felhozzuk, megértjük és feldolgozzuk életünk legkorábbi élményeit.

Sok sikert és aztán még teljesebb boldogságot kívánok mindannyiunknak!

2 hozzászólás

  1. Nagyon klassz cikk – jó újraélni azután, hogy ki is próbálhattam.
    Számomra az egyik legegyértelműbb, legtöbb gyakorlati és azonnal felhasználható infóval/felismeréssel járó állítás volt – köszönöm szépen!

You must be logged in to leave a reply.