Bár mint a bemutatkozásban írtam 14-5 éves korom óta foglalkoztat az önismeret, a kapcsolatok működése és a boldogság elérésének mikéntje, sok kudarcban volt részem 30-as éveim derekáig, például egy elromlott házasság és a hivatásbeli zsákutcák miatt.

Amikor végre megtaláltam a családállítás módszerét, akkor kezdett egyenesbe jönni az életem. Sok tudatalatti okot felderítettem és elhárítottam, amik köztem és a boldogulásom között álltak, így végre kezdtem belesimulni az Élet folyamatába.

Annak ellenére, hogy a szerelem is célom volt tizenéves korom óta, 37 évesen sikerült először elérni, vagy megengedni magamnak, sok családállítás után. Amikor végre benne voltam, a tőlem akkor telhetően nyílt szívvel, akkor pedig annak ellenére, hogy sokat tanultam addigra már a kapcsolatokról és a kommunikációról, sok férfi számára ismerős helyzetben találtam magam.

Azon alkalmakkal, amikor nézeteltérésre került sor a kedvesemmel és a negatív érzelmek felerősödtek, én is – még mindig – legszívesebben elhallgattattam volna vagy elmenekültem volna. Persze nem tettem meg ezeket, de egyre rosszabbul éreztem magam ezekben a helyzetekben. Egy ilyen esetben végül az az érzés jelent meg bennem, hogy ha ebben a szituációban maradok még sokáig, meghalok.

Szerencsére eddigre már több éve tartottam magam is családállításokat, így azontúl, hogy felmértem, ez az érzés itt teljesen irreális, mégis el tudtam helyezni. Ugyan azt éreztem, mint a férfiak a háborúban! Ők, ha képtelenek voltak valahogy elzárni magukat a negatív érzelmeiktől, tényleg bele is halhattak.

Hál’ Istennek én már tudtam mit kell tennem ezzel a berögzült mintával. Gyorsan megkérdeztem nagyanyámat, volt-e a déd- vagy ükapám háborúban, nagyapámról tudtam, hogy elkerülte valahogy a frontot. “Hát hógyne! Mindketten vitéz emberek voltak!” – hangzott a válasz.

Ennek megfelelően apámmal felállítottuk a nagyapámat, dédapámat és ükapámat, majd egy ősapát állítottunk a sor végére. Egy rövid szertartás keretében visszakötöttünk hozzá és kértük áldását a családunkra. Az eredmény annak ellenére is meglepett, hogy már számtalanszor láttam, milyen hihetetlenül hatásos ez az egyszerű módszer.

A következő alkalommal, amikor “veszekedésre” került a sor a párommal, ott álltam megdöbbenve, és örömmel tapasztaltam, hogy se menekülni, se küzdeni nem akarok. Életemben talán akkor éreztem először egy nehéz helyzetben, hogy a negatív érzelmek megnyilvánulása és kifejezése is természetes és nekem bőven van elég erőm, hogy kezeljem a helyzetet. Ezt az érzést minden férfi társamnak kívánom!

Miben segített nekem a fentieken kívül a Lélekállítás?

Segített megtalálni a helyem az életben. Megmutatta, hogy az élet élménye mindig egyre mélyebb, örömtelibb és erőteljesebb lehet. Segített megtapasztalni, megszokni, sőt élvezni az érzelmi intenzitást, és azt is, miként gazdagítják az érzelmek mindannyiunk tapasztalatát. Lehetővé tette a megértést, elfogadást, megbékélést és a szeretet áramlásának visszaállítását minden területen, amit eddig érintettünk állítások során. Mostanáig az összes felmerült kérdésre sikerült hasznos válaszokat kapnunk a módszer által. Növelte tudatosságomat és jelenlétemet.

You must be logged in to leave a reply.