Mit értek én szertartások alatt?

Egy olyan mozdulatsort és/vagy szöveget, eseményt, amit valamilyen konkrét céllal végzünk el. Általában egy életszakasz lezárására és egy új életszakasz elindítására használjuk. Sok szertartás megmaradt még, házasság, diplomaosztó, ballagás, születésnap, stb.

Vannak természetes “beavatások” is, az egyik legjelentősebb a szülés. Talán ennek köszönhető, hogy a nők sokkal könnyebben válnak anyává, mint a férfiak apává annak felelősségével és örömével együtt. Viszont mivel a nővé avatás legtöbbször elmarad, sok nő nem igazán tud kiteljesedni nőként, és szülés után már csak anya lesz, “megfeledkezik” róla, hogy először nő és feleség lett, amik nem múlnak el a szüléssel. Pedig a családállítások tanulsága szerint is nagyon fontos, hogy a kapcsolat, amiből a gyerek(ek) születtek erős és örömteli legyen, mert ha a szülők jól vannak, a gyerekek is boldogak és kiegyensúlyozottak lesznek.

Egy szertartásnak nem kell feltétlenül bonyolultnak lennie:

Például nagyon hatékony szertartás, ha leborulunk az előttünk élt nehéz sorsú emberek és családtagjaink előtt és kijelentjük, hogy visszaadunk nekik mindent, amit átvettünk a sorsukból, míg csak a saját sorsunk marad. Mély levegőket véve és kifújva konkrétan érezhetjük is a megkönnyebbülést. Aztán megígérjük nekik, hogy ezentúl saját, könnyebb sorsunk felvirágoztatásával leszünk hűek az emlékükhöz, ezzel adunk értelmet a nehéz sorsoknak, amiken keresztül az élet eljutott hozzánk.

Mire jók a szertartások?

Úgy tűnik a tudatalattinak adnak egy nagyon hatékony impulzust, segítenek véget vetni valaminek és újat kezdeni. Ezek hiányában az életszakaszok, fejlődési szakaszok lezáratlanok, befejezetlenek lehetnek. Továbbá segítenek érzéseinket, viszonyulásunkat, és elhatározásainkat kifejezni és támogatják ezek kibontakozását.

Miért fontosak?

Mert segítenek valóban új lapot kezdeni, változtatni az életünkön. Megtisztelni és lezárni az előző korszakot. Ha a tudatalattinknak nem adunk valami megfogható támpontot, akkor nehezebben tudja lezárni az elmúlt dolgokat.

Például, sajnos megfeledkeztünk a férfivá avatás szertartásairól. És milyen meglepő, sok férfi éretlenül, gyerekesen viselkedik akár öregkori haláláig is.

Engem is sokan “vádoltak” ilyesmivel :-) és 38 éves koromig tartott, mire megértettem, hogy lehet benne valami, addig igazságtalan rágalomnak éreztem, mert mindig nagyon igyekeztem “jónak” lenni. Akkor világossá vált számomra, hogy – egyébként igen boldog – gyermekkoromnak nem volt még lezárása. A jó hír pedig, hogy mióta egy szertartást tudatosan kineveztem férfivá avatásnak és részt vettem benne ezzel a szándékkal (ez az én esetemben egy izzasztó kunyhó volt) egyre felelősségteljesebben állok az élethez és ez igen jó érzés, tudni és érezni, hogy rajtam is sok múlik, sokat tehetek.

Milyen legyen egy szertartás?

Gyakorlatilag bármit kinevezhetünk szertartásnak, igazából a szándékunkon és az elhatározásunkon múlik. Ha boldogok szeretnénk lenni, jól tesszük, ha szertartásaink a béke, szeretet, kiteljesedés és a sorsunkért vállalt felelősség felé hatnak. A férfivá avatást hatékonyabbá teszi, ha valamilyen kihívást is magába foglal, aminek teljesítéséért erőfeszítéseket kell tenni.

Mire lehet használni?

A teljesség igénye nélkül: kapcsolatok megszilárdítására vagy végeztekor, fejlődési folyamatok lezárására és új korszak kezdésére, ha bármilyen rossz szokásnak vagy negatív helyzetnek véget szeretnénk vetni, csoportok alakításakor, közös tervek kitűzésekor és megvalósulásakor, fontosabb életesemények emlékezetessé tételére és bármely alkalommal, amit hangsúlyossá szeretnénk tenni.

1 hozzászólás

  1. Dr.Vercse Andrea

    Ez nagyon szep.
    Köszönöm

You must be logged in to leave a reply.